Most arról lesz szó, hogy mennyire sokat vártam ettől a hétvégétől.
Kezdjük ott, hogy szombatra egy kis laza snowboardozást terveztem Niederalp-on. Esett kint vagy 40cm friss hó - a baj az, hogy itt is. Reggel 6-kor indultunk, 7-re már kb. 30 km-t tettünk meg Bicskéig. Szégyenszemre feladtam és visszafordultunk (kb. délutánra értünk volna ki ezzel a tempóval). Gondoltam csúszunk legalább egy kicsit itt Törökbálint mellett a domboldalon, de mivel eléggé tapadt a hó, így nem volt elég a lejtés. A feleségem viszont húzott kocsival snowboarddal a környékbeli utcákban - na ez volt a hétvége csúcspontja - ez igazi téli fun.
Vasárnapra szelet jeleztek előre, mondom akkor itt a jégszörf szezon. Hát nem. Eredetileg Gárdonyba terveztem a napot de a 20cm hó a jégen soknak tűnt. Arra is gondoltam, hogy akkor már mindegy és egy rét is megfelel. 10 után kicsivel kiértem a terepre - szűz hó amíg a szem ellát. 5.8-as vitorlát raktam a Kucséber féle deszkára a nagyobbik éllel. Meg se moccant, pedig a szél húzott volna. Kisebb élre cseréltem, így már pár métert néha megindult, de szerintem megint a tapadós hó volt a gátló tényező. Egy elhagyatott úton próbálkoztam tovább, ahol 1-2 keréknyom már volt. Itt tudtam menni pár száz métert, de a sebesség nem volt túl meggyőző.
Kissé enyhíthette volna a bánatom az, hogy végre évek óta először legálisan rá lehet menni a törökbálinti tó jegére (itt régen már korcsolyáztam vitorlával párszor). Persze ez is tiszta hó, és a korcsolyázásra kijelölt terület legalább 50m x 50m, ami jégszörfhöz igen kevés, szóval innen is lógó orral távoztam.
És itt a mese vége, a tanulság, amikor az ember lelkes, tervez és látszólag ideálisak a körülmények, akkor se jön minden össze.
